Emlék a múltból.

Egy kis múltidézést szeretnék nektek bemutatni. Szeretném, ha főzéseitekbe, ti is sokkal többet vonnátok be a gyerekeket.
Sok alkalommal főztem együtt gyerekekkel, hogy lássák, ez egy csodálatos világ, aminek a kapuját most kinyitom előttük. Izgalommal kutattak a konyhában, keresvén hol segítsenek, és azt mondhassák, ezt ők készítették, saját kezűleg. Elmondhatom, sikerült. Keresztfiam Kornél volt az első kis tanítványom, aki 12 évesen egy konyhai főzőműsor alapján a tévéből, ebéddel várta szüleit. Mondanom sem kell arcukra igazi öröm ült ki, nem kis meglepetéssel, hogy munkából hazaérve, terülj-terülj asztalkám, meleg ínycsiklandozó falatok gőzölögnek az asztalon.

Hidd el, könnyebb lesz neked is, és gyermekednek is az élete, hiszen az önállóságra tanítod, és főzni tudni nem piskóta, főleg ha fiatalemberről van szó.
Légy te a vezére, mutasd meg a trükköket, ébreszd fel a kíváncsiságát, add neki a konyhád aranykulcsát.

Kornél herceg meséje
Egyszer régen nagyon régen a Balaton parti vizek tengerében, volt egy bográcsfesztivál. 2005-öt írunk. E korban Krisztina kisasszony meglátott egy nyíllal átszúrt rojtos lapot egy fa oldalán. A szél már megtépte, de az ott lengett rendületlen. Egy versenykiírás. Úgy döntött Kornél herceg megérett az alkalomra, és benevezi őt e versenyre. Ő maga ott lesz vele, és mindenben a segítségére lesz, de csak a hátszelet adja majd neki.

Kornél ekkor 12 éves volt. Készülődtek, serdültek, fordultak a nagy napon. Hatalmas óriások hada képezte az ellenfelek sorát. De Kornél büszke volt, hogy itt lehetett, kitartott, és rendületlenül koncentrált.
Kicsi fazék, kis ember, nagy alkotás. Kezdetben a nép nem akart hinni a szemének, jöttek messzi országból, mind őt csodálták, ahogy ott állt a lobogó tűz mellet, és a bográcsban boszorkányos ügyességgel készült a mestermű. Egyre csak sokasodtak, fényképet alkottak, az idegenek sorban álltak, mind az ő remekművét akarták. Kíváncsiak voltak a finom étekre, és a faszénen sült kenyérlepényre.

Az este végére minden étel elfogyott, nem maradt egy csepp sem a kondérban. Ember, lett volna még, ki kért volna e fenséges eledelből, de csak annak jutott, aki szemfüles volt. Fáradtan, de büszkén kiálltak nap végére a tömeg elé, és hallgatták az óriások versenyhirdetését. Kicsi ember, kis fazék, de nagy jutalom, óriások közt ő volt a legnagyobb. Csak úgy feszített harci eszközével, a fakanállal kezében, és büszkén tartotta dicsérő emléklapját, amivel őt, a kisembert az óriások kitüntették. Nosza, ez volt Kornél herceg csodafőztjének meséje és talán még ma is emlegetik, akik látták. A mesének vége, de a főzésnek nincs, Kornél azóta sem rest, és a konyha hercegeként készíti ételeit.

Idézet a helyi lapból
„ Ez a siófoki rendezvény ugyan nem nevezett a GUINESS rekordok közé kerülésért, de a hazai főzőversenyek talán első és egyetlen legfiatalabb versenyzője biztosan a 12 éves siófoki Pápay Kornél volt, aki keresztanyja segítségével mesterkedett ugyan, de a szakmai és társadalmi zsűri ezüst diplomásra értékelte a parazsával készített Mexikói chilis babját.”