Már i. e. több ezer évvel is ismerték és kedvelték a fűszereket, például a koriandert, a hagymát, a kaprot, az ánizst, a sáfrányt, stb. Az arab világ és a Földközi-tenger menti országok közötti kereskedelem egyik legfontosabb, az arannyal, a drágakövekkel egyenértékű áruja volt.
Az Ótestamentumban azt olvashatjuk, hogy amikor Sába királynője Salamon elé járult "...bejöve Jeruzsálembe igen nagy sereggel és tevékkel, amelyek hoznak vala fűszerszámokat, igen sok aranyat és drágakövet..."
A XVI. században Magellán, kétszáz tengerész és a flotta négy hajója odaveszett ugyan, de az egyetlen visszatérő hajó 700 mázsa fűszert hozott Európába. A keleti és a trópusi fűszereket a magas szállítási költségek miatt csak a gazdagok tudták méregdrágán beszerezni ízes lakomáikhoz. A bors az egyik legértékesebb fűszernek számított, aranyárban adták. A hazai fűszernövények nagy része megtermett a falusi portákon. Kezdetben a fűszer- és gyógynövények termesztésével apácák és szerzetesek foglalkoztak kolostorkertekben. Az egyik leghíresebb ilyen kolostor St. Gallenben volt. Sok olyan fűszer létezik, amiket saját kertünkben vagy a konyhaablakunkban is megtermelhetünk, és így bármikor frissen a rendelkezésünkre állhatnak. A friss fűszernövényeket hamar fel kell használni, bár egy pohár vízbe állítva a hűtőszekrényben is elállnak egy rövid ideig. Fagyasztásukhoz a növényeket jól meg kell mosni, szárításhoz papírtörlőn jól szétteríteni, a kívánt méretre összevágni majd jól zárható dobozban lefagyasztani. A szárított fűszernövényeket fél éven belül fogyasszuk el. Fény és levegő hatására veszítenek aromájukból, ezért tartsuk őket száraz és hűvös helyen, jól zárható dobozban. A friss fűszernövénnyel búcsút inthetünk az unalmas ételeknek, különösen, ha a növények a kiskertünkben vagy a teraszunkon nőnek.
Alkoss szabadon, készíts te magad ízletes és illatozó fűszerkeverékeket. kísérletezz az ízekkel, a hőmérséklettel, mert minden fűszer másképp viselkedik a hőmérséklet változásokra, egyesek hidegen, míg mások melegen fejtik ki a kedvező hatásukat.
Ismerkedj meg velük, tapasztald meg melyiknek mire van a legjobb hatása.
Ha keveréket készítesz, ne használj sok fűszert egyszerre legyen ez a négyes szabály, egyszerre maximum 4 fűszert keverj össze és variáld ízlés szerint. Miért négy? Mert sós, édes, savanyú, keserű a négy alapvető íz. Külön-külön, de akár mindet egyszerre is érezhetjük. Minden fűszernek van egy vezető íze és van egy vagy kettő mellékíze. Próbáld ki vedd a szádba vagy szagold meg és hunyd le a szemed, aztán gondold végig melyik ízt érezted először.
Találd ki mit szeretnél elérni. Képzeld el, érezd, lásd magad előtt a kész ételt mint egy festményt és alkoss.
A lehetőség előtted áll, hiszen nap mint nap újabb és újabb ételeket kell varázsolnod az asztalra. Legyen a konyhád egy boszorkány tanya ahol olyan ételeket készítesz amiknek varázslatos illatuk és ízük lesz. Ismerkedjetek meg néhány fűszerrel, sajnos mindegyikre nem kerül sor, de a legérdekesebbek, legizgalmasabbak most is terítékre kerülnek. Kalandozni fogunk gondolatban egy illatos fűszerkertben, ha lehunyjátok a szemeteket mindannyian érezhetitek e csodálatos világ mámoros hatását.
A bors
Legismertebb képviselője a fekete bors (Piper nigrum) fűszernövény.
Számos más fűszernövényt nevezünk ilyen-olyan borsnak, mint pl:
· szegfűbors
· szecsuáni bors
· német bors
· csomborbors
· cayenne-i bors
Ezek a közönséges borsnak nem rokonai, csak hasonló alakjuk vagy csípős ízük miatt kapták ezt a nevet.
A nemzetségbe, kb, 1000–2000 fajt sorolnak.
A fekete bors (Piper nigrum) egy trópusokon őshonos cserje, mely fürtökben hozza meg csonthéjas termését. Az egyik legismertebb és legkeresettebb fűszer. A fekete bors néven ismert fűszer a cserje kifejlődött, de még éretlen állapotban szüretelt szemei, melyeket hosszan, napon szárítanak ki. Így nyerik el sötét vagy fekete színüket. A fekete bors a paprika után a magyar konyha legnagyobb mennyiségben használt fűszere. A fekete bors a legcsípősebb borsféleség. Egészben, frissen durvára törve, vagy őrölve használjuk.
Az ókori népek kedvelt fűszere volt. Bár már a honfoglaló magyarok is ismerték, hazánkban csak a középkorban kezdett elterjedni a királyi és főúri konyhákban. Ma ez az egész világon legismertebb és legtöbbet használt fűszer.
Csípősségének köszönhetően alkalmas gulyások, pácok, húsok ízesítésére, a húsleves nélkülözhetetlen fűszere. Használható gyümölcsök, édességek ízesítésére is.
A borsot egészben, finomra őrölve vagy durvára darálva használják ételek pikáns fűszerezésére. Az egészben hagyott borsszemek levegőtől elzárva hűvös és száraz helyen tárolva bármeddig eltarthatók; megőrzik aromájukat. Egész borsot akkor teszünk az ételbe, ha azt sokáig kell főzni: van idő arra, hogy íze, aromája az ételbe kerüljön.
A legtöbbször őrölt borssal ízesítünk különféle ételeket. Minél finomabbra daráljuk a borsot, annál jobban érezhető az aromája. Ha tároljuk, az őrölt bors apránként veszít aromájából, ezért a legjobb, ha csak használat előtt daráljuk meg, vagy a borsdarálóból közvetlenül szórjuk az ételre.
Sötét színű ételekhez az erősebb, illatosabb fekete bors, világos ételekhez az enyhébb fehér bors illik.
A zöld bors tiszta aromájával igen kellemes ízt ad az ételnek.
A borsnak nemcsak ízesítő, de étvágygerjesztő hatása is van, azonban a fűszerezésnél ügyelni kell, mert izgathatja az emésztőrendszert. Ezért minden változatával óvatosan kell bánni; sok diétában tilos is (ilyenkor borsikafűvel helyettesíthetjük). A csípős fűszerek többségéhez hasonlóan élénkítőszer is; emellett vizelet- és szélhajtó. Ízületi gyulladás gyógyítására is használják.
