Ha a rétes jól nyúlik, akkor a család szerencsés lesz a következő évben. Ezért sok helyen év elején mindig sütöttek házi rétest.
A magyar gasztronómia egyik emblematikus fogása a házi rétes.
A rétes Magyarországon, Ausztriában és Szerbiában ismert tésztás étel, mely igen lágyra hagyott gyúrt tésztából készül. Feltehetőleg a 16. században török hatásra honosodott meg; elődje a Balkánon ma is létező baklava lehetett. A mai formájú feltekert, töltött rétes a 18—19. század fordulóján alakult ki az Osztrák–Magyar Monarchia területén.[1] A 19. század óta Magyarországon az ünnepi, lakodalmi étkezéseknél hagyományos édességnek számít. A párizsi Ritz Hotel étlapján a 19. század elején szerepelt a „Rétes Hongrois”, melynek elkészítéséhez a réteslisztet Magyarországról rendelték és a cukrászokat Pestre küldték tanulni. (forrás: Wikipédia)
Imádom az igazi házi rétest, amit már csak a falusi nagymamák ismernek igazán. Végre nekem is van egy isteni receptem. Nyújtottam már tésztát, de sütéskor egy kicsit kemény lett. Ez azonban most istenire sikeredett.
Kicsit lágyabb a tészta, először azt gondoltam nem is fogom majd tudni nyújtani, de kellemes meglepetés ért. A tészta puha és nagyom finom. Nem ördöngösség, de nem árt ha van segítség. Gyorsabban megy majd a nyújtás.
Az előre elkészített, felsodort tésztát, mélyhűtőben hónapokig is eltarthatjuk, felengedés után, gyorsan elkészíthető a vendégváró rétes.
Hozzávalók:
35 dkg liszt (lehet rétes liszt, de sima is. Sokan esküsznek a rétes lisztre, de simával is el lehet készíteni)
2 evőkanál zsír vagy margarin
1 db tojás (elhagyható, de nekem bevált)
1.5 dl langyos víz
1/2 kávéskanál só
1/2 kávéskanál ecet 10%-os
3 evőkanál olaj a kenéshez
Ebből a tésztából 3 cipó lesz, tehát három rétes. Ennek megfelelően ízlés szerinti töltelék. Én mákos, meggyeset, túrósat, és almás diósat készítettem.
Töltelék:
1 cs túró
mazsola ízlés szerint
1 dl tejföl
20 dkg mák porcukorral összedarálva (2/3 mák, 1/3 cukor)
20 dkg lecsepegtetett, kimagozott meggy
2 alma lereszelve nagy lyukú reszelőn
15 dkg darált dió 2 evőkanál cukorral összekeverve
1. A lisztet, zsírt, tojást tedd egy tálba. A vízbe keverd bele a sót és az ecetet. Öntsd a liszthez, és robotgép dagasztójával dagaszd meg. Azt mondják addig kell dagasztani, míg hólyagos nem lesz. Nem mindig látsz hólyagokat, de ha szép sima a tészta akkor kész.
2. Vedd három felé. Egy nagy konyha asztalra teríts egy tiszta terítőt és jól szórd meg liszttel, majd helyezd rá a cipókat. Pihentesd negyed órát.
3. Az egyik cipót tedd a terítő közepére. Legyen jól lelisztezve a terítő. Nyújtófával nyújtsd ki, mintha pizza lenne. Aztán nyúlj be alá és kezd el lassan felemelni a tenyereddel miközben kifele húzod. Mindenki másképp csinálja. Nekem ez vált be. Az egyik kezeddel le kell fognia tésztát, ezért legyen a teteje is lisztes, mert ellent kell tartanod. Erre azért van szükség, mert kicsi a cipó és nincs akkora súly, hogy önmagának ellent tartson. Ha egyben csinálod akkor jó nagy lesz és van ellenhatás. Nem baj ha szakad, mert úgyis fel fogod tekerni, tökéletesen nekem sem sikerül, de gyakorlat teszi a mestert. Olyan vékony legyen, hogy lásd a terítő mintáját a tészta alatt. Tudom, tudom, most jönnek az ötletek, hogy nem kell alá liszt meg ilyenek. Szóval a receptek a saját magam által kipróbált módozatok alapján készülnek. Természetesen akinek más válik be azt kell alkalmazni. Ez a szép a főzésben, hogy nincs két egyforma:)))
4. Locsold meg olajjal, és helyezd rá az egyik tölteléket.
6. Most ismételd meg a másik két cipóval. Tedd zsírpapírral ellátott tepsibe egymás mellé, kend le olajjal. A túrósat tejfölös olajjal, és 190 fokon süsd kb. 20 percet. A teteje szép aranybarna legyen.
7. Szeleteld fel és porcukorral meghintve tálald.
