Vendégposzt a Nő Feleség Anya blogra.

Nézzük meg, hogyan alakul a főzés története egy profi gasztroblogger tollából!

A Nő Feleség Anya Blog első vendégposztja a blog első gasztrohetében…

A szerző: Leányvári Krisztina, a Vacsi nálam? blog szerzőjewww.vacsinalam.cafeblog.hu

Főzzünk jókedvvel, szívvel és lélekkel, avagy szívből jövő szeretet a konyhában.

De vajon mikor és hogyan alakul ez ki nálunk? Vannak, akik folyton az anyukájuk mellett sürögnek-forognak a konyha varázslatos világában már gyerekkorukban, de vannak olyanok is, akik később ismerik meg a csodás világot, és vannak olyanok is, akik csak kerülni fogják a főzés tudományát. Mert főzni is szeretni kell, mint minden mást, amiben jók vagyunk.

Én magam az első csoportba tartozom, gyerekkoromban magával ragadtak az illatok, ez a mesevilág, és már akkor is azon gondolkodtam, mivel adhatok majd többet ennek a szakmának. Mert, hölgyeim és uraim, ez is egy szakma, még ha otthon űzzük is.

Sosem ragadtam le egy dolognál, élveztem a kelt tészta leírhatatlan látványát, amikor kicsordult az edényből, a rétes feledhetetlen rugalmasságát, a torták csodásszépségét, a levesek gőzölgő lobogását, mindent, minek illata belengi az egész lakást.

Szerelmem lett a sütés-főzés, egy elhivatottság.

Emlékeimben őrzöm az első sütésemet, amikor sajtos rudat készítettem, és még a sütőt is egyedül gyújthattam be. Emlékszem, hogyan zsebeltem be minden dicséretet és zsebelem be a mai napig.

Az első lekváromhoz magam szedtem a sárga szilvát a szomszéd kertjéből  Magam főztem be, és a családdal együtt fogyasztottuk el a téli hideg estéken.

A konyhában nem csak munka van, ez egyfajta szenvedély, és a humor is ott lapul benne. Sokszor felidézem azt, hogyan tűnt el a méteres süteményem fele a teraszról, mert egy labrador leleményesebb volt a felnőtteknél, de így járt egy nagy adag isler is.

Egyszer karácsonykor a közös bejglisütés csodás és illatos remeke is a drága kutyusom gyomrában landolt egy kósza éjféli órácskában, szenteste hajnalán. Még magam előtt látom a hasából kitüremkedő 3 hatalmas rudat.

Mindezek is azt mutatják: főzni jóóóó, és mindig van, kinek. Remélem, sok embernek nyújtok segítséget, és indítom el a főzés terén, vagy hozom vissza a konyhába.

Szeretek olyan ételeket tálalni, amiket nem sűrűn készítenek otthon, szeretem a nemzetek ételeit, változatosan próbálom elkészíteni őket a nálunk kapható alapanyagokkal.

Mindig csempészek egészséges recepteket a heti menüsorba, mert ép testben ép lélek.

A gyerekeket mindig bevonom a munkába, így megtanulják, hogyan is kerül az étel az asztalra, ráadásul mindez csupa móka, kacagás.

Szóval én tényleg anyukám szoknyája mellett szerettem meg a konyhaművészetet. A következő receptem pedig nem más, mint az a desszert, amit 10 évesen készítettem először. Akkor sokkal tovább tartott, mint most, de a forma, amit használok, 20 éve a konyhám kelléke. Ma már 40 perc egy ilyen süti, ezért rendszeresen készítem, és mindenki imádja.

http://vacsinalam.cafeblog.hu/2014/02/25/barackmag/

Próbáljátok ki Ti is ezt a receptet, vagy egy másikat a Vacsi nálam? blogról!

Ugye vacsiznátok Krisztinánál?